Manapság gyermekeink egyre pörgősebb életet élnek. Balettóra, foci, zenefoglalkozás, torna, angol, német, úszás, birkózás, és még sorolhatnám...Az óvodai és iskolai elfoglaltság külön terhet ró a vállukra. Ezt akárhonnan nézzük, akkor is így van. A megemelkedett elfoglaltságok mellett egyre kevesebb idő jut a szabad játékra, szabadon eltöltött időre. Ez azért baj, mert a gyerek a szabad játékban -és mesében- "ellaborál" vagyis feldolgozza, az őt ért eseményeket, melyek benne érlelődnek. Örömét újra élheti, vagy arra is használhatja, hogy a számára feszültséget keltő helyzeteket kiiktatja.

Stressz mindig volt, van és lesz is. Ezért fontos, hogy a mai rohanó világban, amikor nagyobb teljesíténykényszer nehezedik a fiatalokra arra is megtanítsuk őket, hogy hogyan tudnak megküzdeni a stresszel.
A copying már a születés pillanatában megjelenik, ahogyan a baba a szülőcsatornában halad megküzdve minden egyes centiméter előrehaladásért.
Később, a mozgásfejlődés megindulása is összekapcsolódik ezzel, hiszen el akar érni valami olyat, ami nem elérhető számára, így kipróbál olyan technikákat/mozgásokat, melyek hatására csodák-csodája eléri a hőn áhított dolgot

A KOMPETENCIA- A PSZICHOLÓGIÁBAN A KÖRNYEZETTEL VALÓ HATÉKONY BÁNÁSMÓDOT JELENTI
- AZT, HOGY TUDOM, HOGY MIT, ÉS HOGYAN KEZELJEK ÚGY, HOGY SIKERREL JÁRJAK-

Azt a folyamatot, melynek során a személy megpróbál szembeszállni a stresszel, problémákkal, felvetülő akadályokkal, megküzdésnek nevezzük. A gyerekkorban elsajátított technikák, a szülői minták, és a szocializáció mind együttes hatással van arra, hogy egy személy milyen megküzdési stratégiákat fog előnyben részesíteni.

Testünkben a stresszt kémiai reakció hozza létre, mely sok millió éve segítette az embert az életben maradáshoz. Selye János (1907-1982) a modern stresszkutatás atyja és legismertebb képviselője így fogalmazta meg:
" a stressz a szervezet nem specifikus válasza bármilyen igénybevételre."
Selye szokásosan a stressz két fajtájáról beszélt. Egy orvosi rendelőben, vagy akár egy kellemes randevú alatt ugyanúgy átélhetünk stresszhatást. Míg az egyiket kellemesnek, a másikat kellemetlennek éljük meg, ugyanúgy, ugyanazok a biokémiai folyamatok zajlanak le testünkben, tehát a stressz megélésében a döntő szerepet saját viselkedésünk alakítja, mégpedig az, ahogyan a stresszt kezeljük.
Nem csak a testi, hanem a  szellemi igénybevétel is okozhat stresszt a szervezetben (hőség, hideg, sportolás, pszichés igénybevétel mind mind lehet stresszor)

Így különböztetünk meg distresst és eustresszt.
Selye meghatározásában a distressz az egyénre káros, és kellemetlen hatásait értjük, azt ami energiát rabol el tőlünk.
Eustressznek (eu görögül 'jó') pedig nevezte azt a stresszt, amely energiát ad nekünk, épít, sarkall, motivál.
Így tehát összegezve saját viselkedési mechanizmusainkat alakítva kezehetjük sikeresen a stresszt okozó helyzeteket.
Ezt az érzékenyítést már kora gyermekkorben el lehet kezdeni,  különböző stratégiák megismertetésével, melyek által  a gyerekek képesek lesznek arra, hogy szembeszálljanak -vagy éppen fogadják el- életünkben a stresszes helyzeteket. 

Ennek  a megküzdésnek a fontossága pedig egész életünket végigkíséri, születéstől a halálig. Érdemes foglalkozni vele!

"Nem a stressz öl meg, hanem az, ahogyan reagálsz rá"
- Selye János