A jógáról már szinte mindenki hallott, ami nem meglepő, hiszen több mint 5000 éves tudományról - rendszerek együtteséről - van szó, melynek testgyakorlati része mára a testnevelés legkülönbözőbb színtereibe is beleivódott. Az ismeretek azonban még mindig csak a felületesség szintjén vannak, többen egyfajta misztikus tudománynak vélik. Az európai ember számára nehéz mit kezdeni ezzel a fogalommal, szellemiséggel, hiszen sokáig nem is voltak hiteles források a jóga mibenlétéről. Az értelmezések közül megemlítenék egy párat, melyek Dely Károly könyvében lelhetők fel: 

„Dr. Baktay Ervin szerint a jóga nem egyéb, mint a gondolkodás tudatos irányítása. Yesudian a jóga szót kétféleképpen magyarázza: A jóga a szankszkrit jug (iga) szóból származik. Jelenti a testi indulatok igába hajtását, az ősi egészségszabályok megismerését légzésszabályozás és bizonyos testtartások gyakorlása útján.”

A fordítások többségében azonban a jóga szó jelentése: egység (EGÉSZség), egyesíteni, összekötni, csatlakoztatni. A jóga eredetét tekintve ősi, indiai (hindu) vallásfilozófiai és testedzési rendszer, egy több ezer éves alapokon nyugvó önismereti tudomány, mely a guruk által olyan páratlan ismeretekre tett szert az emberi testről, idegrendszerről és elméről, ami előtt még korunk fejlett civilizációja is fejet hajt. Az első írásos emlékek a 2500 évvel ezelőtt keletkezett patandzsali szútrában találhatók, melyben a jóga gyakorlásának nyolc alapelve is fellehető. 

1.) Jáma: a jáma egyfajta erkölcsi szabályrendszer, azt írja elő, mit ne tegyünk. Ne árts -avagy az erőszakmentesség elve-, (Ahimsza), ne állíts valótlant (Szattya), ne vedd el a másét (Aztéja), a (Brahamcsarja) elve a vágy, a test és a tudat önmegtartóztatását jelenti, és az (Aparigraha), mely a mohóság, kapzsiság kerülését írja elő.

2.) Nijáma: előírások, törvények. A (Szaucsa), a testi, lelki, külső-belső tisztaságot írja elő, a megelégedettség érzését (Szantosa), a (Tapasz) belső tűz, -lelkesedés érzése a jógagyakorlás irányába-, a (Szvadhiaja) az önátlépést, folyamatos önképzést írja elő, és az önfeledtséget, odaadást -vagyis a Teremtőnek való mindennemű felajánlást- a (Isvarapranidhana) írja elő.

3.) Ászanák : a jóga testgyakorlatai

4.) Pránajáma: a légzés ellenőrzése, irányítása, melynek célja az életerő (prána) ápolása

5.) Pratjahara: az érzékszervek lezárása a külső ingerek elől, a befelé fordulás érdekében.

6.) Dharana: a tudat összpontosításának képessége

7.) Dhjana: meditáció, egyetlen pontra történő összpontosítás

8.) Szamadhi: az abszolútummal való összeolvadás, a belső béke elérése.

Valójában a jóga több egyszerű testgyakorlati rendszernél, inkább rendszerek együttesének mondható, mely rendszerek módszereik és értelmezéseik révén egységet alkotnak. Nem nevezhetjük egyedül vallásnak, filozófiai rendszernek, életmódnak, vagy testgyakorlásnak, végső soron egyfajta tudatállapot, a gondolatok koncentrálása, a testtudatosság, önmagunkra való összpontosítás. A jóga tehát felosztható testi és szellemi jógára.

„ A testi jóga rendszere a következő részekre tagozódik:

1. statikus gyakorlatok, vagyis a testtartások (ászanák),
2. dinamikus gyakorlatok (pl. lazító mozgások, lassított gyakorlatok),
3. légzési gyakorlatok,
4. egészségügyi rendszabályok (étrendi, tisztálkodási, magatartási stb. szabályok).

A szellemi jóga a tudatos és tudattalan idegműködés szabályozását célzó gyakorlatokból áll.”

A jóga kultúrája mára hagyománnyá épült ki, a tapasztalatok sokaságát nemzedékeken keresztül adták tovább a mesterek tanítványaiknak mindig tökéletesítve, kontrollálva tudásukat. A jóga fennmaradásának szükségességét több oldalról is alátámaszthatjuk. Több ezer éve például már olyan anatómiai térképet tudtak a guruk készíteni, amit csak napjaink fejlett technikája képes reprodukálni, vagy ellenőrizni. Mindenki előtt ismeretes a jógik, vagy fakírok „mágikus” képessége, miszerint szabályozni tudták szerveik működését, és még a vegetatív idegrendszert is képesek voltak befolyásolni, de nem csak a testi, funkcionális megfigyelésekkel jutottak messzire, hanem a tudatalatti jelenségeket is sikeresen feltérképezték. 

A jógának több útja ismeretes. A hatha jóga -mely a gyerekjóga alapja- a testi egészség megteremtése révén törekszik megközelíteni és elérni a lelki harmóniát. Egyetlen olyan szerv sincs, melyre ne lehetne találni megfelelő jógagyakorlatot -ezeket azonban csak különös odafigyeléssel, vagy megfelelő oktatóval, vezetővel ajánlatos végezni-, meglehetősen erős élettani hatást fejtenek ki. Korunk gyors mozgáskultúrákhoz szokott generációjának feltűnő az a mozdulatlanság, és statikusság, ami a jógát jellemzi. A gyakorlatok hatásfoka azonban abban rejlik, hogy konkrétan célba vesznek egy izomcsoportot, izületet, belső elválasztású mirigyet, vagy akár az idegrendszer valamelyik részét, ott elindítanak egy élettani folyamatot - a hosszabb-rövidebb idejű kitartás alatt -, és azt követő lazító pózban kiteljesítik hatásukat. Ezt a folyamat külső szemmel nem látható, pusztán a gyakorlatvégzés lassúsága szembetűnő a nem szakavatottaknak. Mindezen ismeretek tükrében nem meglepő, hogy mára a jóga ászanák többsége az egyetemes testkultúra részévé vált. 

 „A jóga testgyakorlati rendszere úgy is felfogható, mint a gyógytestnevelés egyik legősibb formája.”

 Ezt, az embert komplexitásában felfogó, testi-lelki-szellemi síkon megismerő, fejlesztő, és kiteljesítő életszemléletet elsajátítva, jelentős lépéseket tehetünk egészségünk megőrzésének érdekében.

folyt.köv.